A mai napot a Balatonon töltöttem, az unokatesóméknál. Készítettem pár kepet, mutatom is:
Laura, már ismeritek :)
A Föld márpedig forog (DUE 2010. sajtófesztivál – II. helyezés)
Hattyúminimál
Archívum - október, 2009
A konyvet Joe McNally írta, Scott Kelby fotos barátja. Az íromány majdnem, hogy regénynek is tekinthető, ugyanis az egyik oldalon egy kep szerepel, a másikon pedig a fotozás történetét, előkészületeit, megvalósítását írja le a szerző. Gyakran kiegészíti egy “Hogyan készült” résszel is. Minden egyes lappárnak van egy kis címe, pl “Odanézni sose fáj”, “Lépj közelebb”, “Legyél rugalmas”. A konyvből inkább tippeket/trükköket lehet ellesni, mintsem fotozási tudást szerezni, de a tippek nagy részét egy átlag fotos nem is nagyon tudná használni, egyértelmű, a legtöbb trükk fotoriportereknek szól, vagy pedig olyanoknak, akik sokat fotoznak külföldön, idegenekkel. Igazából nem nagyon lehet mit írni, mert amiről a konyv szól, már lekörmöltem. A szerzemény olvasmányos, érdekes, de véleményem szerint nem biztos, hogy a 250 oldalas írás (ami például albumnak, és szórakoztató konyvnek teljesen jó) megér 5400 forintot… (azonban itt megrendelhető a konyv mindössze 3780 forintért, ennyiért ne hagyjátok ki!)
A legutóbbi fotos találkozó Csepelen, pontosabban a Csepel Művek elhagyatott romjai között zajlott le. Tervben volt, hogy még átmegyünk a Kopaszi-gátra, de erre már nem jutott idő, még úgy is, hogy a Csepel Művekben csak pár helyszínen fotoztunk. Modellből volt sok, számszerint 4, én azonban csak Ágival fotoztam. Ő egyébként itt lakik tőlem nem messze, és nem kizárt, hogy fogom még őt fotozni, feltéve, ha neki is lesz kedve hozzá. Nem is szaporítom tovább a szót, szerintem mindenki jól érezte magát, én sikeresnek ítélem a meetinget.
