Eladó egy Nikon 16-85VR obi eredeti tokjával, kupakjaival. Kb 2 éves, pesti átvétel megoldható.
Ár: a zoom tartomány két végének összege minusz a fényerő kezdő- és végértéke (végérték kerekítve), plusz január mai napjának első fele (3), végül az így kapott értéket meg kell szorozni 1000-rel. Jó számolást! :)
Archívum - január, 2011
Egyik nap jött egy e-mail, hogy vállalok-e ételfotózást. Visszaírtam, hogy igen, és megkérdeztem pontosan miről lenne szó. Pár levélváltás, telefonálás, és megkaptam első “igazi” fotós munkám. :) Egy étterem étlapjára fogok fotókat készíteni az ételekről, és magáról az étteremről is szeretnének néhány képet. Kb 40-50 ételről van szó, a fizetés is szép lesz. :) Szombaton megyek a fotózásra, illetve az első fotózásra, mert több alkalmas lesz. Előtte elugrunk egy másik helyszínre is Pesten, amit le szeretnék már régóta fotózni, egy modellfotózás miatt.
Bekalibráltam az iMac-em monitorját egy Spyder 2-vel (köszönet érte CseZo-nak), kicsit kontrasztosabb lett minden, a színek sokat nem változtak, de azért jó tudni, hogy rendben van a monitor. :)
A héten nem történt semmi jelentős dolog, ezért nem volt bejegyzés. Azért 1-2 hír:
Az Apple weboldalának új fejléce lett (egyáltalán nem tetszik).
Az App Store megjelent a Twitteren.
A Nikonrumors szerint a Nikon február 9-én be fog jelenti valamit.
Új firmware jelent meg Nikon D3100-hoz.
Úgy tűnik eldöntöttem, hogy melyik két obit fogom megvenni a 16-85VR helyett.
Sok termékajánlás lesz a post-ban, ezek természetesen nem fizetett, “rejtett” hírdetések, én csupán azt ajánlom, amit már kipróbáltam, és bevált, tetszett. Vágjunk is bele.
Stúdióvakuk
Talán ez a stúdió legdrágább része. Én 2db vakut vettem, és van még mellette kisvakum, valamint derítőlapom is. Összesen szerintem minimum 2, maximum 3-4 vakut érdemes beszerezni.
Sok ideig gondolkodtam, hogy melyik márkát és típust válasszam, de egyik sem tetszett annyira, vagy az ára, vagy a szolgáltatásai miatt. Végül a döntésem a Visico márkára esett, amit itthon a cFoto forgalmaz. Ez egy kisebb bolt, üzletük Pécsen van (a webshopjuk tök jó). A márkán belül az LR vakukat választottam (egy 600Ws, és egy 300Ws teljesítményűt), amelyek rendelkeznek egy igen szimpatikus funkcióval (ezért döntöttem ezek mellett). Ez pedig a vezeték nélküli távirányítás, amelynek köszönhetően egy kis távirányítóval vezérelhető a vaku villanásának ereje, a modellfényének ereje, a kioldás, valamint ki- és bekapcsolható a csipogás. Elképesztően hasznos dolog! A vakuk csoportokba rendezhetőek, max 7-be (különböző erejű vakuk is, pl egy csoportban lehet egy 300-as és egy 600-as is). Ha ez megvan, a távirányítón csak meg kell nyomni a csoport azonosítószámát, és már állíthatóak is a paraméterek. Hagyományos stúdióvakuknál ez úgy működik, hogy a válladra veted a fényképezőgépet, odabattyogsz a vakuhoz, ha magasan van, vagy egy boom-os állványon lóg a modell feje fölött, létrára állsz, vagy leereszted, majd el kezded tekergetni. E helyett én felkapom a bal csuklómról a távirányítót, és megnyomok rajta 1 gombot. Nagyon idő- és energiatakarékos, valamint a modellt sem idegesíti fel annyira, mintha képenként rohangálnál a vakukhoz, vagy kiabálnál a segédnek (akinek szintén elege lenne belőle egy idő után). Szóval ez egy nagyon jó dolog, mindenkinek ajánlom ezt a típust az összes itthon kapható konkurens vakuval szemben!
A 600Ws-os darab iszonyat nagy villanást produkál 1/1-en, szó szerint kicsit lilán fogsz látni utána, ha úgy villan, hogy nincs előtte fénymódosító. Egy oktobox-szal, vagy szoftbox-szal azért már tűrhető. A 300Ws-os is jó nagyot villan, de ez már sokkal emberségesebbet. :) Tehát beltérbe a 300Ws erőséggű vakuk is elegendőek lehetnek véleményem szerint.
Akkumulátoros inverter is beszerezhető a stúdióvakukhoz, amellyel ott is használhatóak, ahol egyébként nincs 230V-os hálózat. Ezekről egy külön post lesz majd (mit szabad és mit tanácsos venni).
Az újabb vakuk már digitálisak, ami azt jelenti, hogy mikroprocesszor vezérli őket (pontosabbak lesznek a villanások – tehát ugyanakkorák), és ez a kezelésükre is kihat. A régebbi típusúak általában tekergetősek (potméter), a digitálisakat legtöbbször gombokkal lehet vezérelni, és az adatokat egy kis kijelzőn láthatjuk. Az, hogy régebbi, vagy digitális vakut választasz, leginkább ízlés/pénztárca kérdése, de pl kihatással van a külső akkumulátor beszerzésére is (a digitálisak “érzékenyebbek”).
Stúdióvakuk között néhány extrát leszámítva funkcionalitásban nincs nagy különbség, leginkább a kinézetük, és a kezelésük tér el. Ezt pedig mindenki máshogy látja, ami designban Józsinak tetszik, az Ferinek nem biztos, hogy szintén bejön.
Ebben a típusban, amit választottam, van még egy hasznos dolog: a vaku “teste” eltolható vízszintesen, mert két sínen fekszik az egész. Ezt egy csavarral tudjuk szabályozni, és a megfelelő súlyeloszlás (mert vannak könnyebb-nehezebb fényterelők) beállítása a feladata.
Elég sok stúdióvaku típus és márka kapható Magyarországon is, szinte az összeset végignéztem, és ez a Visico tetszett a legjobban (minőségével sincs semmi gond, 2 év garancia van rá amúgy), én ezt tudom ajánlani. A vezeték nélküli távirányítás (ilyen áron) még nem túl elterjedt itthon, szerintem már ez elég ahhoz, hogy te is ezt a vakut válaszd (tényleg nagyon nagy könnyebbség). A 600Ws-os 138e ft-ba került a távirányítóval, a 300Ws-os pedig 80e forintba távirányító nélkül (távirányítóból csak egy kell).
Állványok
A kisvakuidhoz vásárolt 5000 forintos mcgoat féle állvány kevés lesz a nagy, akár 2-3kg-os stúdióvakukhoz. Szerintem nem éri meg spórolgatni pár ezer forintokon, meg kell venni a profi állványt, ami általában 20e ft körül van. Ami nekem van az egy atomstabil statív, gyakorlatilag szinte semmilyen körülmény között nem lehet feldönteni (főleg itt a stúdióban, ahol még kicsit csúsznak is a lábai). Nagyon szélesre terpeszthető (a két láb közötti távolság 115cm lesz), és jó magasra kihúzható. Egyszóval nagyon stabil és jó, a spigot oldalról is bele helyezhető. Ajánlom a levegőcsillapításos állványokat, ez a funkció ugyanis meggátolja a felszerelés esetleges törését, sérülését. Mivel a csövekbe levegő van töltve, amikor kilazítod az állványt, nem fog hirtelen leereszkedni az egész vaku, hanem szép lassan magától lejön. Nagyon jó dolog.
Szoftboxok/oktoboxok
Mindenkinek javaslom egy szoftbox/oktobox vásárlását új stúdióvakui mellé. Ezek a legnépszerűbb fényterelők, szinte mindenki használja őket. Minél nagyobb a box, annál lágyabb fényt bocsát ki. Általában a boxokban van még egy diffúzios anyag is, ami tovább lágyítja a fényt. A lényegi különbség az okto- (8 alakú) és a szoftbox között a szemben megjelenő fény, sokan jobban szeretik a pöttyöt, mint a téglalapot. Azonban van egy dolog, amire szerintem csak akkor jön rá az ember, ha saját bőrén tapasztalja meg (vagy valaki figyelmezteti): az oktoboxot 2-szer annyi idő összerakni, mint a szoftboxot, ugyanis pont 2-szer annyi merevítő pálcikája van. Én az első összerakással vagy negyed órát szenvedtem, ha nem többet. Egy szoftboxot sokkal könnyebb összeszerelni, úgyhogy azt ajánlom mindenkinek, hogy jól fontolja meg, kell-e az oktobox (én kicsit megbántam), vagy jó lesz a szoftbox, és pár percet majd pepecselsz PS-ben, hogy kör alakú legyen a fehér pöttyöcske.
Egyéb fényterelők
Vettem még egy 4 szárnyú fényterelőt is méhsejtráccsal, színes fóliákkal. Ezzel a fényterelővel létre tudunk hozni hajfényt, élfényt, háttérfényt, súrlófényt. Még egy szoftboxot is vehettem volna, de azt macerás lenne hajfényhez használni, meg nem mindig kell a lágy fény. Ez a 4 szárnyú fényterelő pont olyan, mint amilyet a filmesek használnak a lámpáikon, szinte bármilyen irányba terelhető a fény.
Sokan használnak még beauty dish-t, ez röviden egy “edény”, aminek a közepén van egy… inkább nem folytatom, nézzétek meg a képet. :) Fénye keményebb, kontrasztosabb mint egy szoftboxé, ezt szeretik benne az emberek. Én egyelőre nem tudom hova tenni, sokan ajánlják, egy-két ismerős viszont azt mondja nem szép a fénye… Én még nem próbáltam, ezért nem nyílvánítanék véleményt róla.
Ernyőket nem ajánlok, össze-vissza szórják a fényt. Szűkítőt is vehettem volna a 4 szárnyű fényterelő helyett, de úgy gondolom, eléggé ritkán alkalmazható.

Kioldók
Stúdióvakukhoz kapható egy olyan típusú kioldó, amely nem kis akkukkal működik, hanem a hálózatról veszi fel az áramot. Ennek egyik részét a vaku és a tápkábelje közé kell helyezni. Én inkább vettem két pár száz forintos kábelt a CTR-301P kioldóimhoz (amikkel kisvakukat is tudok használni).
Hátterek
Ez nehéz ügy. Azon rágódtam a legtöbbet, hogy milyen hátteret vegyek. Vannak papírhátterek, amiket általában a profik használnak (ha nincs holkeres “beépített” fehér szobarész a hatalmas stúdióban), viszont x alkalom után elhasználódnak, de létezik még textilháttér is. Ez utóbbitól óva intek mindenkit, nagyon sok macera van vele. Ahogy rálép a modell, egyből összegyűrődik, stb. Mosni, tisztítani kell, tehát sok gond van vele. A papírháttereket mindenki úgy állítja be, hogy 2-3 alkalmat bírnak, aztán dobhatod ki. Ám ezek általában 11 méter hosszúak, és még ha 3 méter magasra is teszed fel, akkor is épp, hogy a fele van használatban (egész alakos képnél). Tehát ha egy helyen elszakad, vagy összekoszolódik (bizonyos mértékig radírozható, mivel papír), simán lejjebb lehet tekerni az egészet (és levágod). Valamint, nem úgy kell elképzelni egy papírhátteret, mint egy A4-es fénymásolópapírt, annál jelentősen erősebbek ezek. Végül egy fehér papírhátteret vettem. Általában 20e ft egy 2,72m széles tekercs, de a Mikrosatnál akciós volt, ráadásul 2000ft kedvezményem is volt, így csak 14e ft-ba került. :)
Fekete háttérnek pedig egy 2m széles IKEA-s rolót vettem (8e ft). Fekete háttérrel nem szándékozok egész alakos képeket készíteni, így ez is megteszi.
Derítőlapok
Egy-két derítőlapot mindenképpen érdemes beszerezni. Különböző méretekben kaphatóak, nekem egy 60cm-es, és egy 110cm-es van. Mindkettő 5 in 1, ami azt jelenti, hogy adnak hozzá egy lezipzárazható “köpenyt” is, így összesen 5 színű lehet a derítőlap: fehér, ezüst, arany, fekete, és áteresztő. Kicsire összehajtogathatóak, és általában egy kis táskát is mellékelnek. Stúdióba egy derítőlaptartót is tanácsos vásárolni. Én a kis mcgoat-os állványra tettem a tartót, de olyan vékony az állvány rúdja, hogy egy zacskót is oda kellett tennem a tartóhoz. :) Vízszintesen egy 110cm-es derítőlappal azért feldől az állvány lesúlyozás nélkül, de függőleglesen, vagy enyhén megdöntve (pl ahogy a képen van) megáll.
Táskák
A stúdióvakukhoz használt állványok általában szállítási állapotban is elég nagyok, ezért nem igazán lehet megúszni 1 táskával. Minimum kettőre lesz szükség, az egyikbe a vakukat, kiegészítőket tudod tenni, a másikba pedig az állványokat, esetleg a szoftbox/oktobox pálcikáit. A táskán sem éri meg spórolni, csak egyszer kell szétszakadnia, miközben veszed ki a csomagtartóból a 10cm-es sárban…
Vége
A cFoto-nál nagyon rendesek voltak, egy egyéni szettet állíthattam össze, minden kérdésemre válaszoltak (összesen kb 1,5-2 órát töltöttem az üzletben) és jelentős kedvezményt is adtak, teljesen pozitívak a benyomásaim velük kapcsolatban.
Azt hiszem, minden vásárolt felszerelésről írtam. Ha van még kérdésetek, írjátok meg kommentben.
Idén bevezették a nevezési díjat, mellyel gondolom a sok totál esélytelen, amatőr képet szándékozták kiszűrni, eszméletlen mennyiségű fotót küldtek be az elmúlt években. Az eredmény: sokkal kevesebb pályázat, jelentősen erősebb mezőny.
Ahogy várni lehetett, a legtöbb díjat a vörösiszap katasztrófa képei kapták. Mint eddig minden évben, most is nagyon színvonalas, jó riportképeket díjazott a zsűri. Nem tenném ki a blogra az összes díjat nyert képet, ide kattintva megtekinthetőek. Gratulálok a nyerteseknek.























