Profoto Pro-8a 1200Ws-os generátor – 2.600.000 Ft
Broncolor Scoro 1600Ws-os generátor – 2.200.000 Ft
Ti melyiket vennétek? :)
Archívum - 'Teszt' kategória
Sok termékajánlás lesz a post-ban, ezek természetesen nem fizetett, “rejtett” hírdetések, én csupán azt ajánlom, amit már kipróbáltam, és bevált, tetszett. Vágjunk is bele.
Stúdióvakuk
Talán ez a stúdió legdrágább része. Én 2db vakut vettem, és van még mellette kisvakum, valamint derítőlapom is. Összesen szerintem minimum 2, maximum 3-4 vakut érdemes beszerezni.
Sok ideig gondolkodtam, hogy melyik márkát és típust válasszam, de egyik sem tetszett annyira, vagy az ára, vagy a szolgáltatásai miatt. Végül a döntésem a Visico márkára esett, amit itthon a cFoto forgalmaz. Ez egy kisebb bolt, üzletük Pécsen van (a webshopjuk tök jó). A márkán belül az LR vakukat választottam (egy 600Ws, és egy 300Ws teljesítményűt), amelyek rendelkeznek egy igen szimpatikus funkcióval (ezért döntöttem ezek mellett). Ez pedig a vezeték nélküli távirányítás, amelynek köszönhetően egy kis távirányítóval vezérelhető a vaku villanásának ereje, a modellfényének ereje, a kioldás, valamint ki- és bekapcsolható a csipogás. Elképesztően hasznos dolog! A vakuk csoportokba rendezhetőek, max 7-be (különböző erejű vakuk is, pl egy csoportban lehet egy 300-as és egy 600-as is). Ha ez megvan, a távirányítón csak meg kell nyomni a csoport azonosítószámát, és már állíthatóak is a paraméterek. Hagyományos stúdióvakuknál ez úgy működik, hogy a válladra veted a fényképezőgépet, odabattyogsz a vakuhoz, ha magasan van, vagy egy boom-os állványon lóg a modell feje fölött, létrára állsz, vagy leereszted, majd el kezded tekergetni. E helyett én felkapom a bal csuklómról a távirányítót, és megnyomok rajta 1 gombot. Nagyon idő- és energiatakarékos, valamint a modellt sem idegesíti fel annyira, mintha képenként rohangálnál a vakukhoz, vagy kiabálnál a segédnek (akinek szintén elege lenne belőle egy idő után). Szóval ez egy nagyon jó dolog, mindenkinek ajánlom ezt a típust az összes itthon kapható konkurens vakuval szemben!
A 600Ws-os darab iszonyat nagy villanást produkál 1/1-en, szó szerint kicsit lilán fogsz látni utána, ha úgy villan, hogy nincs előtte fénymódosító. Egy oktobox-szal, vagy szoftbox-szal azért már tűrhető. A 300Ws-os is jó nagyot villan, de ez már sokkal emberségesebbet. :) Tehát beltérbe a 300Ws erőséggű vakuk is elegendőek lehetnek véleményem szerint.
Akkumulátoros inverter is beszerezhető a stúdióvakukhoz, amellyel ott is használhatóak, ahol egyébként nincs 230V-os hálózat. Ezekről egy külön post lesz majd (mit szabad és mit tanácsos venni).
Az újabb vakuk már digitálisak, ami azt jelenti, hogy mikroprocesszor vezérli őket (pontosabbak lesznek a villanások – tehát ugyanakkorák), és ez a kezelésükre is kihat. A régebbi típusúak általában tekergetősek (potméter), a digitálisakat legtöbbször gombokkal lehet vezérelni, és az adatokat egy kis kijelzőn láthatjuk. Az, hogy régebbi, vagy digitális vakut választasz, leginkább ízlés/pénztárca kérdése, de pl kihatással van a külső akkumulátor beszerzésére is (a digitálisak “érzékenyebbek”).
Stúdióvakuk között néhány extrát leszámítva funkcionalitásban nincs nagy különbség, leginkább a kinézetük, és a kezelésük tér el. Ezt pedig mindenki máshogy látja, ami designban Józsinak tetszik, az Ferinek nem biztos, hogy szintén bejön.
Ebben a típusban, amit választottam, van még egy hasznos dolog: a vaku “teste” eltolható vízszintesen, mert két sínen fekszik az egész. Ezt egy csavarral tudjuk szabályozni, és a megfelelő súlyeloszlás (mert vannak könnyebb-nehezebb fényterelők) beállítása a feladata.
Elég sok stúdióvaku típus és márka kapható Magyarországon is, szinte az összeset végignéztem, és ez a Visico tetszett a legjobban (minőségével sincs semmi gond, 2 év garancia van rá amúgy), én ezt tudom ajánlani. A vezeték nélküli távirányítás (ilyen áron) még nem túl elterjedt itthon, szerintem már ez elég ahhoz, hogy te is ezt a vakut válaszd (tényleg nagyon nagy könnyebbség). A 600Ws-os 138e ft-ba került a távirányítóval, a 300Ws-os pedig 80e forintba távirányító nélkül (távirányítóból csak egy kell).
Állványok
A kisvakuidhoz vásárolt 5000 forintos mcgoat féle állvány kevés lesz a nagy, akár 2-3kg-os stúdióvakukhoz. Szerintem nem éri meg spórolgatni pár ezer forintokon, meg kell venni a profi állványt, ami általában 20e ft körül van. Ami nekem van az egy atomstabil statív, gyakorlatilag szinte semmilyen körülmény között nem lehet feldönteni (főleg itt a stúdióban, ahol még kicsit csúsznak is a lábai). Nagyon szélesre terpeszthető (a két láb közötti távolság 115cm lesz), és jó magasra kihúzható. Egyszóval nagyon stabil és jó, a spigot oldalról is bele helyezhető. Ajánlom a levegőcsillapításos állványokat, ez a funkció ugyanis meggátolja a felszerelés esetleges törését, sérülését. Mivel a csövekbe levegő van töltve, amikor kilazítod az állványt, nem fog hirtelen leereszkedni az egész vaku, hanem szép lassan magától lejön. Nagyon jó dolog.
Szoftboxok/oktoboxok
Mindenkinek javaslom egy szoftbox/oktobox vásárlását új stúdióvakui mellé. Ezek a legnépszerűbb fényterelők, szinte mindenki használja őket. Minél nagyobb a box, annál lágyabb fényt bocsát ki. Általában a boxokban van még egy diffúzios anyag is, ami tovább lágyítja a fényt. A lényegi különbség az okto- (8 alakú) és a szoftbox között a szemben megjelenő fény, sokan jobban szeretik a pöttyöt, mint a téglalapot. Azonban van egy dolog, amire szerintem csak akkor jön rá az ember, ha saját bőrén tapasztalja meg (vagy valaki figyelmezteti): az oktoboxot 2-szer annyi idő összerakni, mint a szoftboxot, ugyanis pont 2-szer annyi merevítő pálcikája van. Én az első összerakással vagy negyed órát szenvedtem, ha nem többet. Egy szoftboxot sokkal könnyebb összeszerelni, úgyhogy azt ajánlom mindenkinek, hogy jól fontolja meg, kell-e az oktobox (én kicsit megbántam), vagy jó lesz a szoftbox, és pár percet majd pepecselsz PS-ben, hogy kör alakú legyen a fehér pöttyöcske.
Egyéb fényterelők
Vettem még egy 4 szárnyú fényterelőt is méhsejtráccsal, színes fóliákkal. Ezzel a fényterelővel létre tudunk hozni hajfényt, élfényt, háttérfényt, súrlófényt. Még egy szoftboxot is vehettem volna, de azt macerás lenne hajfényhez használni, meg nem mindig kell a lágy fény. Ez a 4 szárnyú fényterelő pont olyan, mint amilyet a filmesek használnak a lámpáikon, szinte bármilyen irányba terelhető a fény.
Sokan használnak még beauty dish-t, ez röviden egy “edény”, aminek a közepén van egy… inkább nem folytatom, nézzétek meg a képet. :) Fénye keményebb, kontrasztosabb mint egy szoftboxé, ezt szeretik benne az emberek. Én egyelőre nem tudom hova tenni, sokan ajánlják, egy-két ismerős viszont azt mondja nem szép a fénye… Én még nem próbáltam, ezért nem nyílvánítanék véleményt róla.
Ernyőket nem ajánlok, össze-vissza szórják a fényt. Szűkítőt is vehettem volna a 4 szárnyű fényterelő helyett, de úgy gondolom, eléggé ritkán alkalmazható.
Kioldók
Stúdióvakukhoz kapható egy olyan típusú kioldó, amely nem kis akkukkal működik, hanem a hálózatról veszi fel az áramot. Ennek egyik részét a vaku és a tápkábelje közé kell helyezni. Én inkább vettem két pár száz forintos kábelt a CTR-301P kioldóimhoz (amikkel kisvakukat is tudok használni).
Hátterek
Ez nehéz ügy. Azon rágódtam a legtöbbet, hogy milyen hátteret vegyek. Vannak papírhátterek, amiket általában a profik használnak (ha nincs holkeres “beépített” fehér szobarész a hatalmas stúdióban), viszont x alkalom után elhasználódnak, de létezik még textilháttér is. Ez utóbbitól óva intek mindenkit, nagyon sok macera van vele. Ahogy rálép a modell, egyből összegyűrődik, stb. Mosni, tisztítani kell, tehát sok gond van vele. A papírháttereket mindenki úgy állítja be, hogy 2-3 alkalmat bírnak, aztán dobhatod ki. Ám ezek általában 11 méter hosszúak, és még ha 3 méter magasra is teszed fel, akkor is épp, hogy a fele van használatban (egész alakos képnél). Tehát ha egy helyen elszakad, vagy összekoszolódik (bizonyos mértékig radírozható, mivel papír), simán lejjebb lehet tekerni az egészet (és levágod). Valamint, nem úgy kell elképzelni egy papírhátteret, mint egy A4-es fénymásolópapírt, annál jelentősen erősebbek ezek. Végül egy fehér papírhátteret vettem. Általában 20e ft egy 2,72m széles tekercs, de a Mikrosatnál akciós volt, ráadásul 2000ft kedvezményem is volt, így csak 14e ft-ba került. :)
Fekete háttérnek pedig egy 2m széles IKEA-s rolót vettem (8e ft). Fekete háttérrel nem szándékozok egész alakos képeket készíteni, így ez is megteszi.
Derítőlapok
Egy-két derítőlapot mindenképpen érdemes beszerezni. Különböző méretekben kaphatóak, nekem egy 60cm-es, és egy 110cm-es van. Mindkettő 5 in 1, ami azt jelenti, hogy adnak hozzá egy lezipzárazható “köpenyt” is, így összesen 5 színű lehet a derítőlap: fehér, ezüst, arany, fekete, és áteresztő. Kicsire összehajtogathatóak, és általában egy kis táskát is mellékelnek. Stúdióba egy derítőlaptartót is tanácsos vásárolni. Én a kis mcgoat-os állványra tettem a tartót, de olyan vékony az állvány rúdja, hogy egy zacskót is oda kellett tennem a tartóhoz. :) Vízszintesen egy 110cm-es derítőlappal azért feldől az állvány lesúlyozás nélkül, de függőleglesen, vagy enyhén megdöntve (pl ahogy a képen van) megáll.
Táskák
A stúdióvakukhoz használt állványok általában szállítási állapotban is elég nagyok, ezért nem igazán lehet megúszni 1 táskával. Minimum kettőre lesz szükség, az egyikbe a vakukat, kiegészítőket tudod tenni, a másikba pedig az állványokat, esetleg a szoftbox/oktobox pálcikáit. A táskán sem éri meg spórolni, csak egyszer kell szétszakadnia, miközben veszed ki a csomagtartóból a 10cm-es sárban…
Vége
A cFoto-nál nagyon rendesek voltak, egy egyéni szettet állíthattam össze, minden kérdésemre válaszoltak (összesen kb 1,5-2 órát töltöttem az üzletben) és jelentős kedvezményt is adtak, teljesen pozitívak a benyomásaim velük kapcsolatban.
Azt hiszem, minden vásárolt felszerelésről írtam. Ha van még kérdésetek, írjátok meg kommentben.
Tegnapelőtt megvettem a FotoVideo magazin június-július-augusztusi számát. Az újságosnál csak gyorsan belelapoztam, egész jónak tűnt – bár a 995 forintos árát már akkor is sokalltam, de mivel sohasem vásárolok fotós magazinokat, gondoltam lecsekkolom milyen… Hát nem jó! Elolvastam az első oldalt, ahol a főbb cikkek vannak felsorolva 6 kis bekezdésben, és egy szerkesztői levelet találunk. Csak ezen az oldalon 10 helyesírási hiba van! Ahogy haladunk tovább a kiadványban a helyesírási hibák ugyanúgy jelen vannak… Nem kéne felvenniük egy lektort (bár ilyen hibákat még a szerkesztőknek sem kéne véteniük)?
Persze lehet, hogy itt a blogomon is szoktak lenni helyesírási hibák, nade ez azért egy 1000 forintos 7000 példányban megjelenő magazin!
A hibák az első oldalon:
A helyesírási hibákon kívül engem a tartalom sem kötött le igazán… Több számot ebből a magazinból azt hiszem nem fogok venni. Ti milyen fotós magazinokat (akár online) olvastok?
szerk: munkatársat keresnek :)
Minden fotós táskájában ott a helye a vaku(k)nak. Ma már szinte mindenhez használhatóak rugalmasságuk miatt, és az áruk sem horribilis. A Strobist-os cikkemben már volt szó a vakukról, de ott nem kaptak elég nagy szerepet, ezt pótolnám be most.
Kezdjük az elején: Mire jók ezek a kisvakuk? Mindenre. Akármit meg lehet velük világítani, kezdve a tárgyfotóknál a makrón áthaladva a divatfotózásig. Kis méretük és tömegük miatt szinte akárhova magunkkal tudjuk vinni. A legjobbak a rendszervakuk, amik i-TTL (through the lens, Nikonban i-TTL, Canonéknál E-TTL) módban együtt tudnak működni a gépvázzal. A legfontosabb tulajdonságuk a vakuknak a kulcsszám. Ez az érték mutatja meg a villanó erejét. Továbbá hasznos dolog a fejbe épített zoom funkció, mert így a gyújtótávolságnak megfelelően tudja állítani a vaku a fény szóródásái területének méretét. A fej dönthetősége és forgathatósága ma már alapkövetelmény egy vaku számára, nagyon sok helyzetben hasznos tud lenni.
Akkor csapjunk a lovak (vagy vakuk) közé!
Használt árak: SB-600 – 45e | SB-800 – 60-65e | SB-900 – 70-80e
Új árak: SB-600 – 67e | SB-900 – 100e
SB-600
Öcsi. Kis méret, kis tömeg, kis(ebb) teljesítmény. 30-as kulcsszám, tehát végülis nem marad el sokkal a nagyobb tesóktól. Feje dönthető és forgatható, így indirekt vakuzásra is használható. Menüje nincs, a funkciókat gombkombinációk lenyomásával kapcsolhatjuk be és ki. A kicsike kijelző nem túl szerencsés, és a betekintési szöge is elég gyenge, ami off-camera flash használatakor hátrány lehet. Annak aki sokat fotóz beltérben szomorúan kell tudomásul vennie, hogy csak Remote módban használható CLS-ben a vaku, de végülis komolyabb megvilágításoknál ez a vaku általában a slave szerepét tölti be, amire teljesen alkalmas (kültéren használhatatlan a CLS, oda rádiós kioldó kell). Ez volt az első vakum, kb 1 évig használtam. A kezelhetősége nem igazán tetszett (elég lassú), ezért (is) váltottam SB-800-ra.
SB-800
Ereje és profisága tökéletesen érezhető az SB-600-zal szemben. Feje úgyszintén forgatható és dönthető, azonban már 7 fokkal lefelé is tudjuk pozícionálni (csak ha előre néz a fej). Itt már a vakufejbe beépítettek egy kis derítőlapocskát is, ami az SB-600-ból hiányzik, illetve színszűrőket is mellékel a gyártó (egy narancs és egy zöld fólia).
A kijelzője sokkal nagyobb, ennek köszönhetően jól áttekinthető. Szintén újdonság, hogy a fejen található egy külön gomb a modellfénynek. Ha ezt megnyomjuk gyakorlatilag egy kis lámpácskát kapunk, így ellenőrizhetjük az árnyékokat (bár eléggé gyengécske az ereje, így nem sokszor hasznos), ez olyasmi ficsőr mint a nagy stúdióvakukon az állandó modellfény.
A menübe a középső “SEL” gomb lenyomásával léphetünk, itt egy kis négyzetekbe rendezett listát találunk a funkciókról, amikből egyszerre max 4 látható. Vannak üzemmódok amikben nem érhető el minden funkció, ekkor csak egy üres négyzet (kerettel) fogad minket. Az igazat megvallva ez sem nyerte el teljes mértékben a tetszésemet, ha valamit átszeretnénk állítani úgyszintén hosszú másodpercekbe telik.
Az akkufedél kialakítása sem túl szerencsés, ugyanis felfelé nyílik, ezért mindig visszacsukódik csere közben. De ezt nem hiszem, hogy máshogy is meglehetett volna oldani, ugyanis a tartozékok között találunk egy kis tartót is, amit tudunk rögzíteni az akkufedél helyére, és belehelyezhető egy 5. akku is, így csökkentve a villanások közötti időt.
Amíg nem volt az SB-900, ez volt a Nikon csúcsvakuja. Azonban mióta megjelent a 900-as, úgy vélem nem maradt sok érv, amiért ezt a vakut kéne választani az SB-900 helyett. A 900-as mindenben jobb, és használt ára alig több. Mégis sokan keresik még az SB-800-ast, azt, hogy miért, nem tudom… Talán mert sokan félnek a 900-as robosztus megjelenésétől (én is ezért vettem először a 800-at), és nem gondolják indokoltnak a cserét, én azonban mindenképp az SB-900-at ajánlom.
SB-900
Nagy. Annak aki pedig először látja nagyon nagy, főleg a feje. Viszont néhány nap/hét használat után teljesen megszokható, én már nem az SB-900-at gondolom nagynak, hanem a többi vakut kicsinek :D . Egyáltalán nem vészes a dolog, és az idő elteltével a design-t is nagyon meg lehet kedvelni, így tettem én is.
Jelenleg a Nikon zászlóshajóján utazik a legprofibb Nikon (de igazából minden vaku közü a világon) vaku névvel – érthető módon. Elsődleges előnye az SB-800-zal szemben szerintem a gyors és kényelmes kezelhetőség. E mellett van néhány plusz funkciója is (pl be lehet állítani, hogy ha túlmelegszik, automatiuksan kapcsoljon ki vagy pittyegéssel figyelmeztessen, az meg, hogy felismeri a vaku (és kijelzi) a felhelyezett színes fóliát, és e szerint állítja a gép a fehéregyensúlyt, elég komoly), és szerintem az építési minősége is jobb, nameg SB-800-ból már csak jónéhány éves példányt lehet venni. Az SB-800 is tökéletesen ki tudja szolgálni az amatőr fotós szinte minden igényét, de mivel az SB-900 alig kerül többe, bőven megéri azt venni a nagyon jó és gyors kezelhetőség, és a plusz ficsőrök miatt. Nem írnék többet erről a vakuról, egyértelmű, hogy király.
Nincs ennyi pénzem
Álljunk megy egy pillanatra! Mi van akkor, ha még 45e forintot (SB-600 használt ára) sem akarsz szánni vakuvásárlásra? Nyugi, van megoldás! Ha nem vázon használandó i-TTL-es vakut szeretnél vásárolni, tökéletes választás lesz egy olcsó manuális vaku. Nikonban ilyen az SB-80DX (személy szerint a három közül ezt választanám, régen profi csúcsvaku volt), az SB-28, és az SB-26. Sok különbség nincs e három modell között. A kép alapján látható, hogy az SB-80DX külseje nagyon hasonló az SB-800-éhoz. Kijelzője kicsit kisebb, a gombok helyzete azonban megegyezik. Az SB-28 leginkább csak a kezelőszervekben tér el az SB-80DX-től. Sokan kedvelik az SB-26-ot, mert a három vaku közül ebben van beépített fényérzékelő (mégpedig 2 módos, igen fejlett), amivel egy kioldó vevőegységet megspórolhatunk. Nekem mondjuk fontosabb lenne a kezelhetőség és normális kinézet, mint ez a ficsőr, mert úgyis rádiós kioldóval oldjuk ki a vakukat… :) Ez a három modell kb. 25-30e forintos áron szerezhető be, de itthon elég ritkák, érdemes körülnézni inkább az ebay-en (bár Pixinfón az apróhirdetések között szoktak néha lenni).
Még olcsóbb megoldás lehet a Yongnuo 460 típus. Ebayről beszerezhető kb. 45 dollárért. Szoktak emberkék hirdetni ilyen vakut flickr-en vagy egyéb oldalakon jónéhány ezer forinttal drágábban mint az ebayes ár, ne vegyétek neg tőlük! (hacsak nincs nekik “raktáron”, és neked nagyon sürgős a dolog) Az ebay nagyon megbízható oldal, csak ajánlani tudom. Paypallel lehet fizetni, ha nincs acc.-od írj és megbeszéljük a rendelést… A nagyon csábító ár nem kamu: ugyan egy kínai vakut kapunk, aminek építési minősége nem a legjobb, nem olyan rövid a villanások közötti idő mint a csúcsvakuknál, nem is olyan erős, és nem is zoomos a feje, de ezért az árért 100%-osan megéri. Off camera flashnek tökéletesen megfelel. Manuálisan állítható a teljesítménye, feje dönthető és forgatható, nagyon egyszerűe kezelhető, és van beépített nagylátószögű diffúzora. Mondj egy okot amiért nem éri meg! :)
Zárszó
Ha olcsó, megbízható i-TTLvakura van szükséged, az SB-600 jó alternatíva. Azonban ha egy kicsit több pénzt szánsz a dologra, és hosszabb távra vennél vakut, egyértelműen az SB-900 a tökéletes választás (ha regaszkodsz a vadonatúj termékhez, akkor is az SB-900 éri meg, nem sokkal olcsóbb az SB-600). SB-800 nem ajánlott kategória nálam (egész egyszerűen az ára miatt nem éri meg). Off camera flash-nek a Yongnuo 460 teljesen korrekt választás, de rendíthetetlen Nikonhívőknek az SB-80DX is jó társuk lesz.
Mint mindig, kérdéseitekre szívesen válaszolok.
